Mosoly sokat segít

Mindkettőjük munkaköri leírása azonos, ők felelnek az utasok biztonságáért, továbbá jegyeket kezelnek és értékesítenek a vonaton. Munkaviszonyuk kezdete a Leo Expressznél is több hasonlóságot mutat. Suzana számára a vasút nem volt opció, hiszen vasútfor­galmi középiskolát végzett és a szakmában akart maradni. Már azelőtt is a Pozsony – Komárom útvonalon dolgozott egy másik vasúttársaságnál. „Mindenkép­pen ezen a vonalon szerettem volna maradni. Ez a szívügyem!“ mondja Nemcová Lucia, aki szintén más vasúttársaságnál dolgozott, de végül átjött a Leo Expresszhez. 

Mi jelenti a legnagyobb kihívást számukra? Lucia szerint a kommunikáció az emberekkel. „Vannak kedves emberek, de ugyanakkor vannak gorombák is.“ Suzana számára a legnehezebb a reggeli koránkelés, néha hajnali kettőkor csörög az ébresztője. Hajnalban az utasok ingerlékenyebbek, de neki persze mosolyognia kell!”

Jegyet vásárolni >

Rózsák a vonaton

Persze munka közben vannak örömteli pillanatok is. „A vonatból gyönyörű a kilátás. A legszebbek a napkelték és a napnyugták.“ mondja Suzana. Lucia kiemeli a találkozásokat kellemes utasokkal. Megemlítette az egyik borúsnak indult munkanapot: „Egyszer nagyon sokat álltunk a Lehnice-i állomáson, kiszálltunk a vonatból, egy kicsit levegőztünk, beszélgettünk az utasokkal, viccelődtünk. Kolléganőmmel próbáltuk egy kicsit feldobni a hangulatot és a végén már mindenki mosolygott.“ 

Boldog befejezésre emlékszik vissza Suzana is. „Egyszer Valentin napra kaptam az egyik utastól egy csokor rózsát, csak úgy kedvességből. A következő vonaton egy fiatal pár azon veszekedett, hogy a fiatalember Valentin napra nem adott virágot kedvesének. Amikor a férfi kijött a mosdóba, odaadtam neki a rózsákat, hogy lepje meg barátnőjét. Ő boldogan adta át neki a csokrot! Mondanom sem kell, mekkora nagy volt a meglepetés és az öröm!“